A pozitív megerősítések kudarcának oka
Az utóbbi években egyre gyakrabban hallani a pozitív megerősítések szerepéről a vágyaink, céljaink elérésével kapcsolatban. A pozitív megerősítések, vagy más néven affirmációk során gyakran pont azt kell állítanunk, ami nem érzékelhető a jelenlegi valóságunkban. Például a „karcsú vagyok” megerősítést kell mondogatnia, aki túlsúlyos és le szeretne fogyni. Mindez olyan könnyűnek tűnik, hogy eleinte igazi lelkesedéssel kezdünk bele a dologba. „Egészen jól működik” állapítjuk meg magunkban elégedetten. Aztán egyszer csak meglátjuk az alakunkat egy nagy tükörben…Amiben, hát szó mi szó, mi is egészen nagynak tűnünk. Mintha az elménknek (egonknak) nem tetszene, hogy be akarjuk csapni, és ezért válaszként könyörtelenül az arcunkba vágja az igazságot. „Hé, ébredj már fel!”
Gyakran előfordul, hogy valakinél egyáltalán nem hatékony a technika. Nekem is voltak személyes negatív élményeim, és sok hasonló tapasztalatú, csalódott emberrel beszélgettem már. Sokan az ilyen tapasztalatok után nem hisznek többé a pozitív megerősítésekben, irreálisnak tartják őket, és előbb-utóbb feladják a próbálkozást is. Pedig tudományos szempontból is megmagyarázhatóak azok a folyamatok, amelyek történnek a szívünk és az agyunk között, amikor a helyes technikával, a megfelelően átélt érzelmekkel pozitív megerősítéseket mondogatunk magunknak. Amikor ugyanis az affirmációkat átéljük érzelmileg is, a jobb agyféltekében (amire nagyon erőteljesen hatnak az érzelmek, színek, látvány) elültetjük ezeket az „új programokat”, amelyek felülírják azokat a negatív gondolatokat, hiedelmeinket, amelyek a problémás élethelyzetet kialakították és fenntartották. A kudarcok mellett azonban találkoztam sok sikertörténettel is. Ezekben az esetekben az emberek mindig tudják(hiszik), hogy el fogják érni azt, amit szeretnének és a megfelelő módon használják a megerősítéseket. De mégis mi lehet a helyes technika?
Válasszunk nekünk megfelelő pozitív megerősítéseket!
Amennyiben nem hiszed el, hogy megvalósulhat, amit szeretnél, akkor eleve kudarcra vagy ítélve. Próbáljuk, olyan formában használni a megerősítéseket, amelyek valamilyen szinten összeegyeztethetőek a saját egyéni hitrendszerünkkel. Például a „karcsú vagyok” mondat ismételgetése helyett, használjuk az „egyre inkább karcsúbb vagyok”, vagy a „most úgy érzem, hogy karcsú vagyok” változatot. Így csökkentjük a távolságot a reális és irreális (elvárt, képzelt) valóság között. Ha a szavak kimondása során nem érzünk erős hitetlenkedést, illetve kellemesebb érzelmi állapotot élünk át közben, akkor jó úton vagyunk. Később próbáljuk meg újra az eredeti jelen idős kijelentést is használni. Nem javaslom az olyan mondatok használatát, amellyel egyáltalán nem tudunk azonosulni és csak rossz érzést keltenek bennünk. Ilyenkor valójában pont az ellenkező hatást érhetjük el. A negatív érzelmeket és gondolatokat a nemkívánatos tapasztalatok követik.
Kipróbálhatjuk Noah St. John A siker titkos kódja című könyvében leírt úgynevezett formális kérdéseket is. Noah St. John ugyanis művében arról ír, hogy az elménk számára folyamatosan kérdéseket teszünk fel, amelyekre az automatikusan keresi a válaszokat, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. Negatív kérdésekre negatív válaszok és tapasztalatok érkeznek. Vagyis a „mért vagyok ilyen kövér” kérdés helyett használjuk az ellenkező tapasztalatokhoz vezető tudatos „miért vagyok ilyen karcsú” kérdést.
A lényeg, hogy találjuk meg a számunkra leginkább elhihető és érzelmileg pozitívan átélhető variációt a sok közül. Nagyon fontos, hogy legyünk türelmesek, és ne adjuk fel. Ahhoz, hogy a pozitív megerősítések természetessé váljanak számunkra és beépüljenek a mindennapjainkba kb. 30 napra van szükségünk. Ezt követően egyéntől függő, hogy mikor történik meg a gondolatok, hiedelmek megváltozása, majd végül a tapasztalatokban való megjelenés.
Ajánlott video az agy és a szív kapcsolatáról, a szív (az érzelmek hatására történő) szabályozó szerepéről:
