Az extravertált és introvertált lelki beállítottságról

-Túlzottan zárkózott vagyok!-sóhajtott fel valamelyik nap egy kedves ismerősöm.- Ez nagy hátrány, ha valaki éppen párt keres magának.-folytatta magyarázatképpen látva kérdő tekintetemet. Megértően bólintottam.

-Azt hiszem, hogy meg kellene változnom, és akkor talán több esélyem lenne…Viselkedhetnék kicsit nyitottabban, lehetnék közvetlenebb.-mondta bizonytalanul újabb megerősítést várva tőlem.

-És attól jobban éreznéd magadat?-kérdeztem.

-Hááát…, ha így összejönne valami. -mondta továbbra is kissé bizonytalan hangon.

Az emberek kb 30%-a tartozik a befeléforduló, introvertált típusba. Számukra nehezebb a kapcsolatteremtés, mivel nem túl kezdeményezőek, kevesebbet beszélnek, nem szeretik a nagyobb társasági összejöveteleket sem. A mai nyugati, civilizált társadalom főleg az olyan extraverzív megnyilvánulásokat tekinti normálisnak, mint a nyitottság, és a közösség felé irányuló egyértelmű kezdeményezés jelei, amelyek mind a beilleszkedés és alkalmazkodás látszatát keltik. Ezen elvárások miatt, és mivel az extravertáltak egyébként is többséget alkotnak a társadalomban, nagyobb eséllyel érezhetik magukat az introvertáltak afféle meg nem értett csodabogárnak.

Introvertált és extravertált, avagy miről is beszélünk

Carl Gustav Jung svájci pszichológus 1920-as években megjelent A pszichológiai típusok című könyvében írja le az introverzió és extraverzió fogalmát. Úgy vélte, hogy az emberek lelki beállítottsága a szerint változik, hogy elsősorban a saját belső világuk tapasztalatai, vagy inkább a külvilág eseményei és tárgyai azok, amelyek hatnak rá. Ez a belső ösztönző erő az introvertált személy esetén egy befelé, önmaga felé, míg az extravertált személy esetén egy kifelé, a külvilág felé történő figyelmet eredményez. A személyiségen belül keverednek mindkét típus tulajdonságai, azonban ha valamelyik erős túlsúlya jellemző az problémákat okozhat az emberi kapcsolatokban, és az élet számos területén.

Amelyik irányultságot túlzottan elnyomjuk, annak nem jut elegendő energia és figyelem, így a tudattalanba kerül és előbb-utóbb felszínre akar törni. Az introvertált ugyanis mindig a saját belső szűrőjén keresztül érzékeli, értékeli a külvilágot, kisebb-nagyobb mértékben elnyomva az objektivitását. Azonban, ha ez a szubjektivitás túlságosan eluralkodik a személyiségen belül, akkor bizonyos kompenzációs hatások lépnek fel, mint például erős tárgyhoz való kötődés. Ezt a mechanizmus megfigyelhető az extravertált egyén esetében is. Ha a személy túlságosan az objektivitásra helyezi a hangsúlyt, a szubjektivitást elnyomva, akkor ez kompenzációs hatásként betegségekben, erős egocentrikusságban fog felszínre törni.

Az extravertált és az introvertált személy gyakran nehezen érti meg egymást, főleg, ha mindketten közelebb vannak a dimenzió végpontjaihoz. A probléma azonban nem csak a különböző lelki beállítottságból ered, hanem abból is, hogy gyakran hajlamosak vagyunk az egyén sajátos hibájának vélni a tőlünk ellentétes irányultságot. Jung szerint azonban bizonyos biológiai meghatározottságok, veleszületett diszpozíciók azok, amelyek a tudat általános pszichés beállítottságában szerepet játszanak. Vagyis, az emberek, események, dolgok felé való nagyobb nyitottság, kezdeményezés, és objektivitás előtérbe helyezése nem elsősorban egyéni döntés kérdése, hanem bizonyos biológiai ösztönzések következtében történik. Egyes esetekben, leginkább hibás szülői nevelés hatására, vagy a környezet és más emberek elvárásainak való erős megfelelési kényszer következtében előfordulhat, hogy nem a saját lelki beállítódásunknak megfelelően viselkedünk. Ez azonban nehezen fenntartható állapotot eredményez, és előbb-utóbb zavarokhoz, személyiségproblémákhoz vezet.

Boldogságunk érdekében nagyon fontos a megfelelő önismeret, és az hogy elfogadjuk a lelki típusunkat. Így elkerülhetővé válik, hogy irreális elvárásokkal legyünk önmagunk felé és ez által megkímélhetjük magunkat az ebből fakadó csalódásoktól, kellemetlen élethelyzetektől.

Felhasznált és ajánlott forrás:

C. G. Jung: A lélektani típusok, Európa könyvkiadó, 1989

Ajánlott videó: