Önfejlesztés

Változni, vagy nem változni?

A kérdés költői. Az életben ugyanis egy valami biztos: a változás. Ciklikusság, pulzálás és rezgés vesz körül minket, az élet természetes ritmusa. Az évszakok változnak, akárcsak a nappal és az éjszaka. A növények és az állatok, az egész természet fejlődik, átalakul. Örökös körforgásban élünk, aminek alapja a változás. Megszületünk, élünk, meghalunk. A kapcsolatok kezdődnek, megszűnnek vagy átalakulnak.

Az élet folyamatos változás
Az élet folyamatos változás

Átélünk nehéz élethelyzeteket, kríziseket, tragédiákat, de éppen úgy örömteli eseményeket, katarzist is. Van amire számítanunk kell, mert tudjuk, hogy ez az élet velejárója, de megtapasztalunk nem várt eseményeket is. Néha olyan, mintha hullámvasúton ülnénk, amiből szeretnénk kiszállni, de nem lehet. Máskor pedig olyan, mintha egy erős áramlat sodorna bennünket, messze a biztonságot sugalló szárazföldtől. Minden ember vélhetőleg legalább egyszer élete során megtapasztalja, hogy kicsúszik a lába alól a talaj, és hogy elveszíti a kontrollt a saját élete irányítása felett. Következményként maradhat az erős félelem a jövőtől, a kiszámíthatatlantól. Gyakran sokkal biztonságosabbnak tűnik az állandóságban, a mozdulatlanságban maradni, mint bármilyen irányba elmozdulni. Akkor is, ha nem igazán élvezzük azt a helyzetet, amiben vagyunk. Ha pedig örömteli és sikeres időszakot élünk át, akkor érthető okokból, azt szeretnénk, hogy semmi se változzon.

Minden azonban csak ideig-óráig maradhat ugyanúgy, hiszen képtelenség nem változni. Eleinte lehet, hogy csak kisebb jeleket kapunk az „élettől”, arra ösztökélve minket, hogy lépjünk tovább, tegyünk meg valamit, vagy csak fogadjunk el egy új helyzetet. Később ezek sürgető figyelmeztetésekké alakulnak, és akár egy komolyabb betegség képében, vagy egyéb válságos élethelyzetben jelentkeznek.

Egyes életesemények elkerülhetetlenek (például idős szeretteink halála), mások azonban elkerülhetővé válnak azáltal, hogy vesszük azokat jelzéseket, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen a jelenlegi helyzethez, kapcsolathoz, munkahelyhez, vagy gondolkodásmódhoz. Ehhez el kell fogadnunk a természetes rendet, és meg kell tanulnunk együtt úszni az „élet áramlataival”. Ha meglovagoljuk az érkező hullámokat, akkor hullámlovasokká válunk. Így képesek leszünk irányítani az életünket a változások ellenére, és a vágyainkat, céljainkat nem szükséges feladnunk, elég csak hozzáigazítanunk a jelenlegi áramlatokhoz.

A változás néha valóban a földre ránt minket. Ilyenkor tőlünk függ, hogy hogyan kezeljük a történteket, hogy képesek vagyunk-e a negatív események mellett felfedezni az újjászületés, a megújulás lehetőségét is. Máskor figyelve a jeleket (a kedvező vagy kedvezőtlen széljárást, az áramlatokat és a hullámokat), könnyedén vehetjük az élet kihívásait, és ez által új, pozitív értelmet nyerhet a szó is számunkra: változni.

Oszd meg másokkal is!
  • Twitter
  • Facebook
  • email
  • LinkedIn

    Egy hozzászólás

    • Kárpáti Boglárka

      Az élet már csak ilyen és ettől csodálatos. Az események, amelyeket magunk elé dobálunk nem negatívak, vagy pozitívak. Ezeket a címkéket csak az emberek aggatják rájuk. Csupán lehetőségek. És csak a mi hozzáállásunktól függ, hogy mit kezdünk vele. Hisz’ hozzáállásunk az egyetlen, amelyet minden pillanatban, minden élethelyzetben magunk választunk meg.

    Az oldal cookie-kat ("sütiket") használ. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Bővebb információ

    A cookie-k olyan szövegfájlok, amelyeket a webhely helyez el az ön számítógépén a jobb felhasználói élmény, a webhely működésének hatékonyabbá tételének érdekében. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Az oldal további használatával, illetve az "Elfogadom" gomb feliratra való kattintással ön elfogadja a sütik használatát.

    Bezárom