„Gyengeségeink” a siker szolgálatában
Sokan tökéletességre törekszünk, és ezért talán kellőképpen szigorúak is vagyunk önmagunkkal. Nehéz megbarátkoznunk azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel nem vagyunk elégedettek. Pedig, hogy mik a gyengeségeink és erősségeink, az leginkább szubjektív megítélés kérdése. Nyilván vannak olyan tulajdonságok, amelyek a társadalom többsége számára elítélendőek, és ezért általánosságban is személyiség gyengeségeinek mondhatjuk őket. Ezek gyakran olyan viselkedési formákhoz vezetnek, amelyek másokra nézve erősen bántóak vagy akár veszélyesek lehetnek. Ilyen például az agresszióhoz kapcsolódó lelki és fizikai bántalmazás. Ezek szélsőséges (és nem ritka) esetek, de most nem ezekről szeretnék beszélni, hanem azokról a tulajdonságokról, amelyeket szubjektíven ítélünk a gyengeségeinknek. Úgy gondoljuk, hogy ha ezektől a személyiségvonásoktól sikerül megszabadulunk, akkor majd valószínűleg sokkal jobbra fordul az életünk. Bizonyos tulajdonságok nem, vagy nagyon nehezen változtathatóak meg, ezért nem ritka, hogy csak szélmalomharcot vívunk, holott találhatunk könnyebb megoldást is.
Alakítsd át a gyengeségeket erősségekké!
A legtöbb esetben nem is arra van szükség, hogy megszabaduljunk a gyengeségeinktől, hanem arra, hogy a megfelelő közeget biztosítsuk ahhoz, hogy a természetünk a maga teljességében kibontakozhasson. A minket zavaró tulajdonságnak (energiának) ugyanis arra van szüksége, hogy konstruktívan törjön felszínre. Ha megpróbáljuk elfojtani, vagy elutasítani, akkor csak komolyabb önértékelési problémákhoz, szégyenérzethez, vagy egyéb problémákhoz vezethet.
Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség arra, hogy önfejlesztéssel előnytelen tulajdonságainkon javítani próbáljunk. Új ismeretekkel, különböző technikákkal sokat csiszolhatunk egy-egy személyiségvonásunkon. Az azonban kevésbé tűnik nyilvánvalónak, hogy szinte minden tulajdonságunkat fel tudjuk használni konstruktívan is. Úgy, hogy a gyengeségeket erősségekként vesszük figyelembe. Ezáltal növekszik az önbecsülésünk és kevésbé számíthatunk arra, hogy az elfojtott késztetéseink, indulataink, érzelmeink robbanásszerűen törnek majd felszínre. A legjobb tehát az, ha megpróbálunk önmagunknak megfelelő közeget biztosítani, azáltal, hogy a tulajdonságainknak leginkább megfelelő hivatást, munkakörnyezetet, hobbit vagy baráti köröket keresünk. Ha így teszünk garantáltan sikeresebb élethelyzeteket élünk át.
Mindez jól szemléltethető azzal a történettel, ami egy enyhén szólva rendmániás hölgy ismerősömről szól. Nála mindennek megvan a pontos helye, és ha valami nem úgy, vagy nem pont ott áll, ahol kellene…Képzeld el Monicát a Jóbarátok című sorozatból. Legtöbben nem sorolnák ezt a tulajdonságot túl pozitívnak. Ő azonban megtalálta azt a közeget, ahol ez az előnyére szolgálhatott. Elment egy könyvtárba dolgozni. Soha nem látott tökéletességgel rendszerezte a kartotékokat, a könyveket, és mindig minden a helyén volt. Nagyon elégedettek voltak a szakmai munkájával, ő pedig sikeresnek érezhette magát.
A személyiség pozitív irányba történő változása közelebb visz céljaink eléréséhez. Amíg azonban nem okoz valódi, komoly problémát életünkben valamelyik általunk vélt gyengeségünk, addig az a legfontosabb, hogy hibáinkkal együtt is megpróbáljuk elfogadni önmagunkat. Carl Rogers amerikai pszichológus szerint ugyanis:
„A különös paradoxon az, hogy mikor elfogadom magamat olyannak, amilyen valójában vagyok, azután tudok változni.”
