Félelem a döntéstől
Az életünk során folyamatosan döntéshelyzetekkel találkozunk. A jelentéktelen, mindennapi dolgoktól kezdve, a komolyabb, egész életünkre kiható eseményekig egyfolytában mérlegelünk, majd cselekszünk. Egyéntől is függ, hogy ki hogyan kezeli a döntési helyzeteket. A bizonytalan, félelemmel teli emberek jellemzően az egyik nap még így gondolják, másnap már pont az ellenkezőjét. A minap találkoztam egy kedves ismerősömmel, aki évek óta képtelen egyről a kettőre lépni, azért mert folyamatosan meggondolja magát. Szeretne munkahelyet váltani és pályázgat a különböző állásokra, de mire a megvalósulás küszöbére érkezik folyamatosan megtorpedózza az előző döntéseit. Szép lassan, módszeresen lebeszéli magát azokról a munkahelyekről, ahová jelentkezett, közben pedig szenved a jelenlegi helyzetében. Mindig van valami érve: mégsem neki való a munka, nem a képességeinek megfelelő, nem lesz jó a fizetés, úgysem őt fogják választani… Mindezek után már nem is meglepő, hogy pályázatai sikertelenek, amit vegyes érzelmekkel fogad: egyfelől megerősítésként veszi azzal kapcsolatban, hogy nem megfelelőek a képességei, és közben fel is lélegzik, hogy nem kellett rossz döntést hoznia.
Mindannyian a legoptimálisabb döntésekre törekszünk, mert úgy gondoljuk, hogyha rosszul döntünk, annak negatív következményei lesznek, és a dolgokat már nem biztos, hogy vissza tudjuk csinálni. A kiszámíthatatlan és ismeretlen élethelyzetektől tartunk. Valójában attól félünk, hogy nem tudjuk majd megfelelően kezelni azokat az eseményeket, amelyek ránk várnak, és akár rosszabb helyzetbe is kerülhetünk, mint annak előtte voltunk.
A félelem ereje
A félelem természetes dolog, egy biológiai meghatározottságú alapérzelem. Az állatvilágban és az emberi létben is a túlélést biztosítja és egy bizonyos szintig hasznos az életünkben. Azonban, ha azt vesszük észre, hogy boldogságunk érdekében szeretnénk továbblépni, de ehelyett csak egy helyben topogunk és folyamatosan csak a kifogásokat keressük, akkor biztos, hogy átadtuk a félelem számára a hatalmat. Megfosztottuk magunkat az erőnktől és ezzel valóban kiszolgáltatottakká váltunk. Ebből a bénult állapotból csak úgy tudunk kilépni, ha elfogadjuk (megértjük) és szembenézünk a félelemmel. Ehhez azonban meg kell tennünk a kezdő lépést. Lehet ez egy kis lépés is, de fontos, hogy elkötelezzük magunkat a döntésünk mellett. Persze pont ez nem olyan egyszerű, mert ehhez szükségünk van némi önbizalomra, életbe vetett bizalomra, és hitre is.
A sikeres emberek is félnek, amikor új feladattal találják szembe magukat. Ők azonban tudják, hogy képesek lesznek kezelni a helyzetet, ezért jóval magabiztosabbak és kihívásként kezelik az ilyen szituációkat. Fontos, hogy megtapasztaljuk, hogy mi is képesek vagyunk kezelni a helyzetet, még akkor is, ha utólag kiderül, hogy nem a legjobb döntést hoztuk meg. Minél többször belemegyünk az ilyen döntésekbe, és vállaljuk az új, ismeretlen élményeket, feladatokat, később annál kevésbé félünk ezektől. Ismerőssé válnak a helyzetek, a megoldási stratégiák, az életbe és önmagunkba vetett bizalmunk megerősödik. A félelem így valójában a segítőtársunkká válik, mert megmutatja, hogy melyik életterületen korlátozzuk leginkább önmagunkat, lehetőségeinket, és hogy hol fejlődhetünk leginkább. Amennyiben megtanulunk így tekinteni rá, akkor visszanyerjük az erőnket és hatalmat kapunk életünk irányítása felett. Ha vágyunk rá, de mégsem tudjuk meghozni a szükséges döntést, akkor azzal tesszük a legjobbat önmagunk számára, ha nem panaszkodunk tovább. Próbáljuk felismerni jelenlegi élethelyzetünk előnyeit, ellenkező esetben továbbra is elégedetlenek és boldogtalanok leszünk. Persze ez is egyfajta döntés, amit meg kell hozni.
„Célozd meg a holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.” Les Brown
